HÍRHARANG

A MAGYARTANÁROK EGYESÜLETE HÍRLEVELE

X. évfolyam 1. szám                                                   2009. november

Kiadja: a ME Választmánya

Szerkeszti: Tamás Ferenc

A szám létrehozásában közreműködött

Arató László, Fenyő D. György, Földesné Hartmann Ibolya,

Horváth Beáta, Schiller Mariann, Szakács Emília

http://magyartanarok.fw.hu    e-mail: magyartanarok@gmail.com

 

 

 

KRÓNIKA

·   Krúdy és Karinthy – két ismeretlen ismerős a Nyugat tájairól

2008. november 22., Kossuth Klub

 

 

 

 

Mindkét író egyszerre van innen és túl a klasszikus modernségen: Krúdy törekvései a későmodernnel, Karinthyéi bizonyos posztmodern tendenciákkal hozhatók kapcsolatba – adta meg a konferencia alaphangját bevezetőjében Arató László (lásd Dokumentumok című rovatunkat).  Fried István Krúdy a huszadik század irodalmában címmel arról beszélt, hogy a Proust-párhuzamok helyett Krúdy és Camus világfelfogásának rokonságát lenne célszerű alaposabban megvizsgálni, mivel a Krúdy-művek ismétlődési rendszere sokkal inkább az abszurd irodalom, illetve az egzisztencializmus világképével, továbbá idő- és személyiségfelfogásával mutat rokonságot, mint „Az eltűnt idő nyomában”-nal. A stiláris különbségek csupán elfedik Krúdy és Camus rezignációjának mélységes rokonságát.

Bezeczky Gábor Krúdy második pályakezdése című előadásában arról beszélt, hogy Krúdy közismert pályakezdését számos lapban való számtalan publikáció előzte meg. S hogy ezen első közlések is már egy jelentős író megnyilvánulásai. Az előadás széles irodalomszociológiai alapozásra épült, mely a magyar lapkiadásnak a 19. század végén történt hihetetlen tempójú felfutását, megtöbbszöröződését szembesítette az utókor néhány folyóiratra szűkítő szemléletével. Gintli Tibor Modernség és/vagy (?) anekdota – Krúdy sajátos pozíciója az irodalmi kánonban című előadásában azt vizsgálta, hogy a Nyugat miért csak a novellista Krúdyt fogadta be és népszerűsítette, míg a regényíró rendkívüli eredetiségét és jelentőségét, újító törekvéseit a folyóirat a maga lélektani realista regényeszményének mérlegén nem tudta kellőképpen méltányolni, s réginek, ósdinak érzékelte az eszményét valójában túlhaladó prózapoétikai újdonságot.

A konferencia második, Karinthyról szóló részét Beck András előadása nyitotta, mely a Még mindig palackban (Karinthy képünk hiánylistája) címet viselte. Az előadás Karinthy irodalomleépítő szerepkeresésével, valamint az előadó szerint nem kellőképpen méltányolt avantgárd jellegű, szintén a hagyományos irodalomfelfogást megkérdőjelező lírai termésével foglalkozott. Karinthy nagy szabad verseire hívta föl a figyelmet. Dolinszky Miklós A szó visszanyerése (Karinthy-szövegek evangéliumi szerkezete) című előadása Karinthy és a szóbeliség, a modern nem-írásos tömegkommunikáció iránti elkötelezett kíváncsiságát állította középpontjába. Az írott forma elleni harcot, a hagyományos irodalmisággal szemben az élőszó és a konvencionális irodalmi formákba, stílusokba nem merevedett kommunikáció és személyiség keresésének törekvését világította meg.

Az ebédszünet és a közgyűlés után párhuzamos műelemző szemináriumokra került sor. Pethőné Nagy Csilla Az emlékezés mint nyelvi struktúra című szemináriumán a résztvevők  Krúdy A hídon című elbeszélését vizsgálták. Schiller Mariann Dolgozatjavítás címen a Tanár úr kérem nyelvéről, illetve e műben a komikum nyelvi forrásainak vizsgálatról vezette szemináriumát. Stribik Ferenc Krúdy Gyula Őszi versenyek című kisregényének vagy nagyelbeszélésének tanításához adott, illetve kerestetett szempontokat szemináriuma résztvevőivel. Tamás Ferenc Önismereti utazás Karinthyval (Karinthy Frigyes: Utazás a koponyám körül) című szemináriumán az újraolvasás során előtérbe került élményekről és szempontokról esett szó, valamint dokumentum, vallomás és poétikus fikció sajátos ötvözetét, egymásba alakulását vizsgálták a beszélgetés résztvevői.  

·   Drámapedagógia és magyartanítás

2009. január 31., Marczibányi Téri Művelődési Központ

A konferenciát és a műhelyfoglalkozásokat a Magyar Drámapedagógiai Társasággal együtt, a Marczibányi Téri Művelődési Központ támogatásával szerveztük.

Együttlétünk kerekasztal-beszélgetéssel kezdődött Színház, dramatikus módszerek és drámapedagógia címmel. A beszélgetés résztvevői voltak Kaposi László, a Magyar Drámapedagógiai Társaság elnöke, Bethlenfalvy Ádám színész-drámatanár, Inges Zsófia, a Szociálterápiás Drámajáték Egyesület trénere, Perényi Balázs és Török László drámatanár, valamint Zrinyi Gál Vince, a KoMa társulat színésze. A beszélgetést Fenyő D. György vezette. A beszélgetés elején Debreczeni Tibort, a magyar drámapedagógia jelentős személyiségét, a MDT tiszteletbeli elnökét köszöntöttük 80. születésnapja alkalmából. Ezt követően hol lelkes, hol szkeptikus, hol reménykedő, hol kritikus hangvételű beszélgetés alakult ki arról, milyen szerepe lehet a nevelésben és a magyartanításban a drámapedagógiának.

A délelőtti párhuzamos műhelymunkák a drámapedagógia egy-egy létező irányzatát vagy módszerét mutatták be, szemléltették és gyakoroltatták olyan műveken és tanítási problémákon, amelyek a mindennapos tanítási gyakorlat részei. Kaposi László a Romeo és Júliáról, Inges Zsófia az Antigonéról, Perényi Balázs a Csongor és Tündéről vezetett foglalkozást, Török László pedig a lírai művek drámapedagógiai megközelítését mutatta be.

A délutáni programban két színházi előadás közül lehetett választani, majd az előadások után megbeszélés folyt a társulatok irányítói, Bethlenfalvy Ádám, illetve Zrínyi Gál Vince vezetésével. A Kerekasztal Színházi Nevelési Központ Csontketrec című drámája és a KoMa Társulat Plazma című előadása (Garaczi László drámája) egyaránt nagy sikert aratott.

A konferencia – túl a nagyon jó élményeken, amelyeket mind a műhelyfoglalkozások, mind az előadások és beszélgetések nyújtottak – ismételten bebizonyította, hogy az Egyesület megközelítéseit, látókörét gazdagítják a más szervezetekkel együtt rendezett konferenciák, programok. Ezért ezt a hagyományunkat a továbbiakban is folytatni kívánjuk.

 

           Csontketrec

A kép forrása: Revizor kritikai portál

http://www.revizoronline.hu/hu/cikk/1319/ketreceink-kerekasztal-szinhazi-nevelesi-kozpont-marczibanyi-teri-muvelodesi-kozpont/

 

·   Kapcsolatok – hálózatok – csatornák. A kommunikáció és a tömegkommunikáció

fogalmának átalakulása

2009. március 7., ELTE Radnóti Miklós Gyakorlóiskola

 

A szakmai napot több probléma hívta életre. Például az, hogy a szövegalkotás és kommunikáció technikai/technológiai környezete folyamatosan változik, így a konferencia elemezte a változó kommunikációs, szövegalkotási és olvasási stratégiákat.

Horányi Özséb Kommunikáció: hálózat és/vagy közösség? című előadásában arra mutatott rá, hogy a kommunikáció jelenségek (hálózat, közösség, participáció) együttes keretében értelmezhető. Az előadás kiindulásában azt vizsgálta, hogy a két fogalom mely elméleti megközelítésekben esett egybe (Mérei, Moreneau),  illetve hogy mely elméleti megközelítések vezetnek oda, hogy a hálózatiságot különböző erejű kötések alapján határozzuk meg, és választjuk le a közösség fogalmáról. Nádasdy Ádám Kód, stílus, regiszter című előadásában példák sorozatán keresztül mutatott rá, hogy a stílus akkor nyelvi tény, ha a beszélőnek/írónak módja volt választani több olyan nyelvi eszköz közül, melyek ugyanannak a dolognak a jelölésére alkalmasak. Golden Dániel Elektronikus szöveg, elektronikus olvasás címmel összehasonlította a régi és új olvasási stratégiákat, majd a különbségekből, a változásokból fakadó befogadói magatartás átalakulásának fontos pontjaira mutatott rá: a szövegtér átalakulása miatt „befogadói állapotunk is az érzékletek ezen komplexitására van felkészülve. ’Olvasás’-on ma már nemcsak a szöveges, hanem a képi és hangzó információ elsajátítását is értenünk kell.”

Bódi Zoltán  folytatta Golden Dániel gondolatmenetét. Írás és beszéd az interneten című előadása egy új kutatásból indult ki, mely szerint az SMS-rövidítések alkalmazása, a játékos nyelvhasználat javítja a gyermekek iskolai nyelvi teljesítményét, az olvasást, a kifejezőkészséget, a nyelvi kreativitást. Tóth Péter Miért és hogyan kommunikáljuk az erőszakot? (Médiaerőszak és szocializáció) című előadásának első témája az erőszak, illetve a társadalmi- és médiaerőszak természetrajza volt, majd az előadó a harmadikszemély-hatás elmélet alapján magyarázta a médiaerőszakhoz való viszonyunkat. Az elméleti fejtegetések sorát Pethőné Nagy Csilla zárta Írásfolyamat, esszéírás, vizsgadolgozat című előadásával. A médiaérettségi egyik esszétémájának példáján keresztül mutatta be, hogy az esszéírás tanításakor milyen módszereket alkalmazzunk, illetve az esszé megírásának munkarészei miképp szervezhetők folyamattá.

A délutáni módszertani programon három szemináriumból választhattak az érdeklődők. Bényei Judit Beszélgetés a gyerekkultúra és az agresszió kapcsolatáról, kommunikációs vonatkozásairól című módszertani foglalkozása aktív tábla bevonásával internetes szövegeket elemzett. Varró Attila szemináriumának résztvevői a hírek narratív és képi szerkesztésének módszereit, az információközlés rétegeit elemezték. Horváth Beáta Az esszé fogalmi hálójának alakítása címmel az esszéírás folyamatának kialakításában a csoportmunka és a diákkommentek elemzésének lehetőségeire mutatott rá.

 

·   Felkészít-e a magyaróra a magyar érettségire? Fórum az érettségi és a magyartanítás

viszonyáról – 2009. szeptember 19., Országos Széchényi Könyvtár

Nem először tart az Egyesület érettségiről szóló konferenciát, vitát, szakmai napot. A kétszintű érettségi bevezetésének öt éve ismételten előhívta a témával való foglalkozás igényét. Célunk jelen esetben nem az állásfoglalás, hanem a felmerült problémák, a magyartanári társadalmat megosztó kérdések közös megbeszélése, kérdések és irányok felvázolása volt.

Az első órában az emelt szintű érettségi írásbeli és szóbeli problémái kerültek sorra, majd négy párhuzamos fórum alakult a középszintű érettségi feladattípusainak megfelelően (szövegértés – műelemzés – érvelés – szóbeli).

A szünet után a fórum résztvevői meghallgathatták Brassói Sándornak, az OKM főosztályvezető-helyettesének összefoglalóját a kétszintű érettségi eddigi tapasztalatairól. Előadásában számos statisztikai adattal támasztotta alá az új érettségi rendszer eredményeit; az is elhangzott, hogy továbbra is a szóbeli érettségi a „fekete ló”: itt  a legnagyobb arányú a tanári szubjektivitás. A szekciók vitavezetőinek összefoglalója után Arató László, a Magyartanárok Egyesületének elnöke összegezte a választmány véleményét az érettségiről.

Az elhangzottak alapján egyértelműen kiderült, hogy számos eredmény mellett a kétszintű érettségi továbbra is bemerevíteni látszik az irodalomtörténeti és alkotói életműközpontú szemléletet, s hogy a szabályozás a meghirdetett elméleti szabadság ellenére igen kevés mozgásteret biztosít. Újragondolásra szorul az emelt- és a középszint szövegalkotási feladatainak rendszere, és az érettségi minden szintjén sokkal kisebb teret kell engedni a szubjektív értékelésnek.

A konferenciát délután négy párhuzamos műhelyszeminárium zárta, amelyek gyakorlati segítséget igyekeztek nyújtani a tanítványok érettségire való felkészítéséhez. Weltner Mariann szövegértési feladatokkal, S. Varga Judit a novellaelemzés módszertanával, Pethőné Nagy Csilla az érvelés technikájával, Raátz Judit pedig az újféle nyelvtan szóbeli tételekkel foglalkozott.

 

·   Magyartanári klubok a Kossuth Klubban

2009. tavaszán két magyartanári klubot indítottunk székhelyünkön, a Kossuth Klubban. A Pályakezdő klub az éppen most a magyartanári pályára lépő, vagy még nem régóta ott dolgozó kollégákat kívánta megszólítani abból kiindulva, hogy az első öt év meghatározó és különösen nehéz lehet egy tanári pálya alakulásában. A pályakezdő tanár gyakran nem tud senkihez sem szakmai segítségért fordulni. Az egyetemi élet megszakadása sokszor periféria-érzést vált ki belőle, az egyetemen tanult módszertan és a gyakorlótanítás sem vértezi fel kellőképpen és minden megoldandó szituációra a kezdő tanárt. Ezért munkájának nehézségei gyakran mint saját gyengeségei jelennek meg számára.

A havonta egyszer működő klubban probléma-megbeszéléseket, közös műelemzéseket tartottunk, bizonyos technikákat és eljárásokat beszéltünk meg. Közös döntés alapján rendszeresen megbeszéltük a magyartanítás egy-egy módszerét vagy területét. A klub tagjai részben maguk alakították a programot, gyakran a mindennapi gyakorlatban felmerült problémákból indult ki a beszélgetés. Egy-egy alkalommal 5-12 résztvevője volt a klubnak, és ez a kis létszám biztosította, hogy minden résztvevő szót kapott, mindenkinek a kérdéseire oda tudtunk figyelni.

A klub a 2009-2010-es tanévben tovább működik. Előzetes jelentkezés nincs, a klub munkájába bármikor be lehet kapcsolódni. Az összejöveteleket minden hónapban a második csütörtökön tartjuk 4 és ½ 6 között. A 2009-2010-es tanév első félévi foglalkozásainak időpontjai: 2009. október 8., november 12., december 10., 2010. január 14.. A klub vezetője Fenyő D. György.

Nyelvészeti klub

Ezt a klubunkat a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetével közösen hoztuk létre. Az első félévi együttléteket Bánréti Zoltán, É. Kiss Katalin („Mit tanítsunk a nyelvtanórán?”), Lukács Ágnes („Tudnak-e az iskolások magyarul?”), valamint Szabó Tamás Péter és Mártonfi Attila előadása („Műveljük a nyelvet vagy bízzuk a dolgot a beszélőkre?”) fémjelezte. Az előadások közben, illetve utána a lelkes, bár nem nagy létszámú közönség kérdésekkel, kételyekkel, felvetésekkel szállt be a foglalkozásokba.

A résztvevők és a Nyelvtudományi Intézet illetékesei is úgy gondolták, folytatásra érdemes ez a forma. Ebben a tanévben is megvolt már az első klubfoglalkozás: Molnár Cecília tartotta egy újféle nyelvtantanítási lehetőség bemutatásával. Különleges erénye a klubnak, hogy nem egy előadó a résztvevők rendelkezésére bocsátotta az előadás elektronikus változatát.

A 2009-2010-es tanév első félévi foglalkozásainak időpontjai: 2009. október 22., november 26., 2010. január 28. A klub vezetője: Schiller Mariann. Várjuk a frissen csatlakozókat is!

 

·   Magyartanári klub Pécsett

A ME az elmúlt években számos nagy sikerű konferenciát, továbbképzést és változó helyszíneken megrendezett nyári módszertani tábort is szervezett, ám ezek a rendezvények sajnos jobbára csak a budapesti és a főváros vonzáskörzetében élő kollégák számára jelentettek könnyen hozzáférhető lehetőséget arra, hogy a szakma megújulásának, önszerveződésének, a tanári-szaktanári kondicionálásnak alkalmai lehessenek.

A választmány felkérésére Szakács Emília, Pethőné Nagy Csilla, Hermanné Lajber Marietta és Kövi Anita kezdeményezték, hogy Pécsett is működjön egy magyartanári klub, illetve egy olyan csoport, amely a ME dél-dunántúli szervezete.

A csoport huszonkét fővel 2009. április 20-án alakult meg a Művészetek és Irodalom Házában. (Köszönet Kőhalmi Andrea igazgatónőnek és Szalontai Szonjának, hogy befogadták szervezetünket, és szíves vendégszeretetüket azóta is élvezzük.)

 

HÍREK

·   Tanuljunk Örkényül!

Az Országos Széchényi Könyvtárral és a Magyar Elektronikus Könyvtárral való több éve tartó együttműködés keretében Egyesületünk társkiírója a Tanuljunk Örkényül! címmel meghirdetett tananyag-készítő pályázatnak. A pályaművek beadási határideje 2009. október vége volt, az eredményhirdetésre november végén kerül sor. Mivel a pályázat még nem zárult le, részletesen honlapunkon, valamint következő évi Hírharangunkban számolunk be róla.

 

·   Janus Pannonius irodalmi és történelmi pályázat

2008. október 20-21-én rendezték meg Pécsett Janus Pannonius újratemetését. Az újratemetés idején a püspökség szervezésében konferencia foglalkozott a korszakkal. A múzeumok az eseményekhez kapcsolódva a reneszánsz év keretében tárlatokat szerveztek, mandulafa-programot indítottak (500 mandulafát ültettek el a városban).

A Szent Mór Katolikus Általános Iskola és Gimnázium – mint a Pécsi Egyházmegye iskolája – a Magyartanárok Egyesülete szakmai támogatásával Janus Pannonius irodalmi és történelmi pályázatot hirdetett a középiskolák 9-12/13. évfolyamos tanulói számára. A pályázat díjkiosztó ünnepségét 2009. április 18-án tartották. A díjazottak és felkészítő tanáraik neve az Egyesület honlapján olvasható.

 

·   Újrafelfedezés és közvetítés

A 2009-2010-es tanévben ismét elindítottuk 120 órás továbbképző tanfolyamunkat a Kossuth Klubban.

 

* * *

 

1 %

 

Köszönjük az 1 %-ból befolyt

189.775 Ft -ot!

Kérjük, legközelebb is gondoljon ránk!

Adószámunk: 18159752-1-42

 

A 2008. évben befolyt 223.590 Ft-ot papír vásárlására, valamint konferenciáinkra fordítottuk.

 

DOKUMENTUM

 

·   Krúdy és Karinthy – két ismeretlen ismerős a Nyugat tájairól. Arató László bevezetője a

   Magyartanárok Egyesülete konferenciáján

 

Krúdy és Karinthy. K. und K. Mennyi közük van egymáshoz és mennyi a kettős Monarchia szellemi örökségéhez? Mennyi az előző századforduló bécsi személyiség-felfogásához, s mennyi ugyanennek nyelvfilozófiájához? Alighanem ez is megérne egy külön komoly konferenciát, ha a mai – elsősorban – nem is erről fog szólni, s ha a személyiség integritásának válsága vagy a nyelv referencialitásának kérdésessége, vagy ha úgy jobban tetszik, a valóság viszonylagosságának kérdése, az objektív valóság eltűnése s az eltűnt valóság iránti szörnyű szomjúság másképp és másképp jelentkezik a két eltérő alkatú alkotónál. 

Mire hívatott a „két ismeretlen ismerős” alcím utalni?

Szándékunk szerint több jelenségre is. Egyrészt arra, hogy mindkét író esetében a név jóval ismertebb, mint a terjedelmükben is hatalmas életművek. Mindkét esetben néhány közismert mű (Karinthy esetében elsősorban az Így írtok ti! és A tanár úr kérem!, Krúdy esetében néhány Szindbád-novella, talán a Postakocsi-regények, illetve Huszárik filmje) mintegy elhomályosítja az életmű hatalmas, de kevésbé közismert „tájait”.

Ráadásul mindkét terjedelmében hatalmas életmű komoly filológiai nehézségeket is jelent: megfeneklő, teljessé nem váló, átfedéseket tartalmazó életműkiadások „szegélyezik” mindkettőt. Mindkét szerzőnél új és új szövegek, illetve szövegvariánsok kerülnek még elő. Mindkét életmű szövegkorpuszának identitása bizonytalan, lebegő.

Karinthynál a humoros Karinthy elfedi a „komoly Karinthyt”, illetve a humorosságban rejlő komoly, néhol tragikus írói törekvést, az irodalom tudatos önrombolását, kereteinek feszegetését, a személyiség és az irodalmiság folyamatos önmegkérdőjelezését. Karinthy a paródiák szerzője, a humorista (a „vicces Karinthy”) olyan sztereotípia, ami az életműnek csak egy részét fedi le, ráadásul e humor természetéről, lélektani vagy nyelvi jelentőségéről, funkciójáról, (poszt)modernségéről (?) sem mond el eleget.

Krúdyról sokan vallják – Mészöly Miklóstól Kertész Imréig –, hogy nagyon nagy író, egyike a legnagyobb magyar prózaíróknak, ehhez képest viszont az iskolai jelenléte nem elég erős. Krúdy „gordonkahangja” és álomszerűsége olyan igaz közhely, ami elmossa a mögötte rejlő világ-, ember-, idő- és szövegszemlélet igen izgalmas kérdéseit, illetve az életmű során végbemenő változásait, kirajzolódó változatait. Krúdy régiessége, nosztalgikussága miatt nem biztos, hogy modernségének, modernségeinek minden mélységét, radikalizmusát érzékeljük: (szöveg)maszkjai, műveinek időrétegei és műfaji rétegei, illetve ezek különös dialógusai elfedik egymást. Az életrajzi sejtetések a valós személyekre, hajdani kor- és pályatársakra vonatkozó állítások paradox módon máig elbizonytalanítják a művek teremtett világának lokalizációját. „Régieskedése egy meghaladott jelen fölötti esztétikai-filozófiai ítélet, a többet tudásnak olyan szelíd-kemény iróniájával, amit csak az nem vesz észre, aki saját, valóban korszerűtlen kisromantikáját és morálját akarja kiharapni egy olyan műből, ami a varázslatosság minden túlzását igénybe véve – már-már rögeszmésen, s még a monotóniát is vállalva – csak azért invitál, hogy annál zavarba hozóbban provokálhasson” – idézi Krúdy-könyve előszavában Mészöly Miklóst Fried István.

Krúdy és Karinthy: két bizonytalan identitású szövegkorpusz, két nehezen kanonizálható, nehezen gombostűhegyre tűzhető író.

Mindketten egyszerre vannak innen és túl a klasszikus modernségen. Karinthy visszakacsingat a felvilágosodásra és előre az irodalom és az értekezés, a magas irodalom és a populáris kultúra határait elmosó posztmodernre. Krúdy vissza Jókaira és Mikszáthra és előre a későmodern idő- szöveg- és személyiség-felfogásra.

Karinthy egyszerre hihetetlenül sikeres és népszerű író – és örökké beváltatlan ígéret, beteljesítetlen lehetőség; Krúdy egyszerre varázslatos szerző – és a varázstalanítás nagymestere. Lehet-e őket ismerősebbé tenni vagy legalább ismeretlenségük izgalmát pontosabban körülírni? Hallgassuk meg erről előadóinkat!

 

 

 

 

 

Olvasni kemény munka

Beszélgetés Tamás Ferenccel, riporter Debre Zsuzsa

KultúrPart – A kulturális kikötő, 2008. augusztus 22.

http://www.kulturpart.hu/cikk/5220/olvasni_kemeny_munka

 

Olvasni kemény munka. A befogadáshoz dolgozni kell, felkavarja az embert. Nem mindenki szeret a saját lelkén munkálkodni. Ráadásul koncentrálni is kell, nem lehet félig odafigyelni. Ha nem érthető, még egyszer el kell olvasni. De az élvezet pont ebben van, hogy egyedül értelmezni vagyok képes egy betűkben kódolt üzenetet. Éppen ezért valóban fortélyosnak kell lenni, hogy az ember gusztust csináljon a gyerekeknek ehhez, hogy olvasni jópofa dolog, érdemes belevágni és végigcsinálni, mert nyer vele az ember, gazdagodik tőle. Ha túl nehéz egy olvasmány, az lelkileg megviseli az olvasót, rossz élmény lesz. Ez az, amitől emberileg nehéz lesz Shakespeare vagy Dante. Olyan ez, mint a mély tenger, ott olyan nyomás van, ami nem való mindenkinek. Például egy súlyos élethelyzetben küszködő fiatalember vagy egy nagyon nehéz sorban nevelkedő gyerek nem biztos, hogy arra vágyik, hogy másoknak az ilyen mélységű és tragikumú problémájával találkozzék. A magaskultúra mindig keveseké volt.

Sokan tartózkodnak ettől a kifejezéstől.

Én is inkább emblémaneveket mondok: Tolsztoj, Dosztojevszkij, Bach, Bergmann – a legsűrűbbek, legigazibbak.

Miért magas ez a kultúra? Nem lehet kiterjeszteni mindenkire?

Én huszonöt éve mást sem csinálok, mint próbálom eljuttatni minél több emberhez.

Általában az olvasással diák korában találkozik először az ember; kezdetben még nem az élvezetért, hanem az olvasás gyakorlati technikája miatt lesz olvasó, de mitől függ, hogy az marad-e?

Nehéz általánosítani, sok mindentől függ. Alapvetően sztorik érdeklik az embert, emberi történetek, arra akar mintát látni, hogy egy problémáját hogyan oldja meg. De természetesen ezt nemcsak könyveken keresztül tudja elérni, például televíziós sorozatokból is ugyanilyen tapasztalatokat tud leszűrni. Én azt gondolom, hogy Tolsztojtól jobban meg lehet tanulni, hogyan kezeljünk nehéz életszituációkat, mint a Szomszédokból, de ez a mi humánértelmiségi perspektívánk. Ugyanakkor alapvető sztereotípia, hogy a könyv értékes dolog, a sorozat meg silány, de ez egyáltalán nem biztos, hogy így van. Gondoljunk csak bele; az ember elmegy egy antikváriumba és végignézi a kínálatot, akkor azt látja, hogy szinte csak olyan könyv van, amit véletlenül el nem olvasna. Ha pedig arról van szó, hogy Bergmann csinál egy tv-sorozatot, akkor az ugyanolyan értékes lehet.

Régóta riogatják vele a szülőket, hogy a számítógép elterjedése miatt a gyerekek sokkal kevesebbet fognak olvasni…

Nem feltétlenül csak hátrányai vannak az internetnek az olvasással szemben. Van, amikor éppen a javára szolgál, sok olyan könyv van, amihez nem tudna hozzájutni a diák este hatkor, mikor hazamegy az iskolából. A kötelező olvasmányok többsége, pedig fenn van a neten, már gyakorlat az, hogy kinyomtatják, és a papírsalátát olvassák el, nem a könyvet. Persze a hordozó teljesen mindegy.

 

* * *

 

Újrafelfedezés és közvetítés – a 2009-2010-es tanév első félévének programja

 

Október 15.

Műelemző gyakorlatok

Arató László, Fenyő D. György, Schiller Mariann, Tamás Ferenc

November 5.

a) Karsai György: Az antik irodalomról – az Odüsszeia

 

b) Tamás Ferenc: Mészöly Miklós: Saulus

November 19.

a) Nádasdy Ádám: Dante Isteni színjátékának fordításáról

 

b) Molnár Cecília: Nyelvek közti hasonlóságok és különbségek

December 3.

a) Bárány Tibor: A krimi műfaji változatairól

 

b) Tamás Ferenc: Rejtő Jenő: Piszkos Fred, a kapitány

December 17.

a) Margócsy István: A lírai én és az empirikus én a romantika előtt és után

 

b) Fenyő D. György: Parti Nagy Lajos: Szívlapát

Január 7.

a) Szilágyi Ákos: Az irodalmi kánon

 

b) Arató László: Kánon – teljesség – iskola

Január 21.

a) Jákfalvi Magdolna: Miért tanítsuk Racine Phaedráját?

 

b) Vojtek Sándor: Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde

Február 4.

a) Márkus Zoltán: Shakespeare: Vízkereszt vagy amit akartok

 

b) Schiller Mariann: Shakespeare: Szentivánéji álom

 

      * * *