ÁLLÁSFOGLALÁSOK

 

A NAT-RÓL

1997. március 8.

Az érettségi tervezetéről

1997. május 27.

A NAT bevezetésérôl, az érettségi követelményrendszerrôl és a pedagógus-továbbképzésrôl

1998. február 26.

A NAT-RÓL

1998. december 12.

Az OM "Kerettantervek" c. dokumentumáról

1999. szeptember 27.

A kerettanterv koncepciójáról és a kerettantervi munkálatokról

1999. november 13.

Az "Egységes érettségi szöveggyűjtemény"-re kiírt pályázat bírálata

A minisztérium válasza

2001. szeptember 26.

2001. november 15.

Kétszintű érettségi: a "Részletes követelmények" bírálata.

2001. október 14

A Közoktatási Törvény módosításáról

2003.

 

A Magyartanárok Egyesülete első konferenciájának állásfoglalása a Nemzeti alaptanterv bevezetéséről - 1997. március 8.

 1. A NAT bevezetését bizonyos alapvető dokumentumok hiánya miatt nem tartjuk kellően előkészítettnek, ugyanakkor úgy véljük, hogy a bevezetés általános  elhalasztásának is kárát látná az oktatási rendszer. Ezért azt javasoljuk, hogya/1998-ban csak az általános iskola első osztályában kezdődjék meg az alaptanterv jegyében az oktatás. Ezt a bevezetési pontot nem befolyásolja közvetlenül az alapvizsga és az érettségi követelményrendszerének hiánya, illetve az e dokumentumok megalkotása és szakmai-társadalmi elfogadtatása körüli időzavar és lépéskényszer.b/ a NAT bevezetését a hetedik évfolyamon 1998-ban - az említett felkészületlenség és időzavar miatt - nem javasoljuk, illetve a bevezetést elfogadhatatlannak tartjuk. Ehelyett a jelenlegi iskolaszerkezetnek jobban megfelelő ötödik évfolyamon történő bevezetést javasoljuk,  de ezt sem 1998-ban, hanem egy-két évvel később (azaz 1999-ben vagy 2000-ben), illetve egy kiérlelt alapvizsga- és érettségi követelményrendszer elkészülte után. Ez a részleges késleltetés lehetővé tenné, hogy például a nyolcosztályos gimnáziumok is immár a végső kimenetet szabályzó vizsgarendszer ismeretében megfontoltan alkothassák meg, illetve választhassák ki a pedagógiai programjuk részét képező helyi tanterveket.
 2. Elfogadhatatlannak tartjuk azt az alacsony tantárgyi óraszámot, amelyet magyar nyelv és irodalomból a 7-10. évfolyamon a Nemzeti Alaptanterv javasol. A hetedik-nyolcadik évfolyamon előírt óraszámok és a tanterv által megfogalmazott új ismeret- és képességterületek között (pl. beszédtechnika, kommunikációs nevelés) feloldhatatlan ellentmondás feszül. A korábbiaknál kevesebb órában több követelmény teljesítésére kellene diákjainkat felkészíteni.
 3. Még az alaptanterv bevezetése előtt elengedhetetlennek tartjuk a NAT Magyar nyelv és irodalom fejezetének részleges korrekcióját. A jelenlegi műlistát olyan műlistával kell felcserélni, amely bizonyos pontokon nagyobb szabadságot biztosít a programkészítőknek és tanároknak, az egyértelműen kötelező művek listáját némileg szűkíti, ugyanakkor ismét bevezeti a kötelezően választható művek körét. Íly módon elérhető, hogy a jelenleg esetlegesnek tűnő kötelezően előírt alkotások (pl. Tamburás öregúr, a Messze, messze..., A Dunánál vagy a Karóval jöttél...) helyett, illetve mellett több - egyaránt a nemzeti irodalmi kánon részét képező - mű szerepeljen. Így a kánon további szűkítése nélkül kaphatnának nagyobb mozgásszabadságot a magyartanárok.Bizonyos műveknek a Nemzeti Alaptanterv által megjelölt időszakaszon belül előírt tanítása figyelmen kívül hagyja az életkori sajátosságokat (például Júlia szép leány a hatodik évfolyam végéig, Az eltévedt lovas és A Dunánál a tizedik évfolyam végéig). Ezért is szükséges több kötelezően választható mű feltüntetése. Másrészt célszerű lenne a hatodik évfolyam után nem kötni szakaszhatárokhoz a kötelező műveket, mivel a jelenlegi megkötés feleslegesen korlátozza az egyes tanítási programok fejlesztési logikájának kibontakozását. A nemzeti alaptanterv korrigált változata - a jelenlegitől eltérően - adja meg három kategóriában a minden tanítási programban szerepeltetendő műveket:1./ A kötelező művek: pl. János vitéz, Toldi, Himnusz, Szózat, Bánk bán stb.2./ Kötelezően választható meghatározott számú mű egy szerzőtől, illetve a szerző egy-egy korszakából, műcsoportjából: pl. József Attilától a NAT-ban szereplő Karóval jöttél... mellett alternatívaként szerepeljen a Talán eltűnök hirtelen..., a Tudod, hogy nincs bocsánat..., a Bukj föl az árból... és az Íme hát megleltem hazámat3./ Egy adott szerző, illetve művelődéstörténeti korszak kötelezően előírt számú, de közelebbről meg nem határozott műve.

 4. Jelenleg - főképp az érettségit adó középiskolában - tisztázatlannak látjuk az alapvizsga funkcióját.
 5. A helyi tantervek elkészítésének határidejét - az első pontban megfogalmazottaknak megfelelően - módosítani kell. A Nemzeti Alaptantervre épülő helyi tantervek, tantervminták készítésében a minisztérium által felkért központi tantervműhelyek megbízását és működtetését is elengedhetetlennek tartjuk. Nem elfogadható, hogy országos intézmények - mint például az Országos Közoktatási Intézet - csupán megrendelőként vegyenek részt a tantervkészítés folyamatában. A helyi tanterv elkészítése nem lehet a pedagógusok munkaköri kötelessége. A helyi tanterv készítésére vállalkozó pedagógusoktól csak megfelelő anyagi ellenszolgáltatás, felkészítés és a munkára biztosított idő (pl. alkotói szabadság) mellett várható el valóban használható tantervek létrehozása. Az anyagi és szellemi feltételeket és eszközöket értelemszerűen az MKM-nek és a helyi önkormányzatoknak kell biztosítania.
 6. Az érettségi követelményrendszer országos szakmai vitája előtt kérjük, hogy a Művelődési és Közoktatási Minisztérium tegye világossá és egyértelművé a két vizsgaszint közötti viszony általános koncepcióját, s egyáltalában a kétszintű vizsga általános keretfeltételeit. Kérjük továbbá, hogy tegyék egyértelművé a NAT és az érettségi követelményrendszer közötti viszonyt, illetve a 11-12. évfolyam funkciójáról és szabályozásáról kialakított elveket. Ezek nélkül az előzetes keretmeghatározások nélkül ugyanis nem lehet átgondolt és felelős társadalmi-szakmai vitát folytatni a magyar nyelv és irodalom érettségi vizsgakövetelményeiről sem.
 

Vissza az oldal tetejére


A MAGYARTANÁROK EGYESÜLETÉNEK ÉSZREVÉTELEI

AZ ÉRETTSÉGI TERVEZETÉHEZ

   1. A NAT 1998-as általános bevezetését épp az érettségi dokumentumok gyors és átgondolatlan kidolgozása miatt nem tartjuk kellően előkészítettnek, ugyanakkor úgy véljük, hogy a bevezetés teljes elhalasztásának is kárát látná az oktatási rendszer.

Ezért egyfelől azt javasoljuk, hogy 1998-ban csak az általános iskola első osztályában kezdődjék meg az alaptanterv jegyében az oktatás. Ezt a bevezetési pontot nem befolyásolja közvetlenül az alapvizsga és az érettségi követelményrendszerének hiánya, illetve az e dokumentumok megalkotása és szakmai-társadalmi elfogadtatása körüli időzavar és lépéskényszer.

Másfelől nem javasoljuk a NAT bevezetését a hetedik évfolyamon 1998-ban. Ehelyett a jelenlegi iskolaszerkezetnek jobban megfelelő ötödik évfolyamon történő bevezetést javasoljuk egy kiérlelt alapvizsga- és érettségi követelményrendszer elkészülte után. Ez a részleges késleltetés lehetővé tenné, hogy például a nyolc osztályos gimnáziumok is immár a végső kimenetet szabályozó vizsgarendszer ismeretében megfontoltan alkothassák meg, illetve választhassák ki a pedagógiai programjuk részét képező helyi tanterveket.

Mindez elejét vehetné annak a hajszának, amely a tavaszi szünet előtti napokban megérkezett érettségi vitaanyagot (már ahova egyáltalán megérkezett) április 10-ei hatállyal, lényegében érdemleges szakmai megbeszélésre lehetőséget nem adva kéri az iskolák állásfoglalását.

Ez az eljárás csak tovább erősíti a pedagógusoknak azt az érzését, hogy ismét látszat beleszólásuk van egy őket mélyen érintő kérdésben.

   2. Még most sem tisztázódott az a kérdés, hogy az érettségi követelményrendszer a kimenetet szabályozza, vagy visszamenőleg  kerettantervet ad a 11. 12. évfolyamnak, esetleg mind a 12 évnek. Így még az is előfordulhat, hogy egyes iskolák az érettségi témakörökkel azonosítják az utolsó két év tantervét , s "futnak végig" a két év alatt az egész irodalomtörténeten.

   3. A eljárási részhez:

 - Az iskoláktól független 3 vizsgáztató mellett a kérdező szaktanár is legyen tagja a vizsgabizottságnak

  - Az indítható csoportok létszámát az emelt szinten választott tárgyaknál, elsősorban a kisebb iskolákra való tekintettel, 6 főre csökkentsék, illetve 16 főben maximálják a csoportok létszámát.

 - Ponthatárok felső határának lejjebb szállítása, de az alsó határ megemelése. Az egész pontozási rendszer átdolgozása, a részek (szóbeli és írásbeli ) egymáshoz való arányának javítása.

 - Érdemes kiszámítani, hogy mennyi ideig fog tartani az az érettségi vizsga, ahol a matemetika kivételével mind a négy másik tárgyból minden esetben írásbeli és szóbeli vizsgát is kell tenni az érettségi szabályzata szerint. Meggondolandó, hogy legalább középszinten elegendő lenne bizonyos tárgyakból a vagy írásbeli vagy szóbeli vizsga választhatósága.

   4.A magyar nyelv és irodalom érettségi követelményrendszeréhez:

 - Az összességében színvonalas, de néhol kissé illuzórikus anyag megfogalmazza ugyan a tantárgyat érô kihívásokat, de nem válaszol azokra. A tantárgy jelentôségének növekedésében reménykedik a felsorolt kihívások ellenére, s nem vet számot azzal, hogy olyan gyerekek egy részének is ezt az érettségit kell letenniük, akik ma szakmunkásképzôbe járnak, s nem tesznek érettségit. Ily módon a középszint bizony magas, a közép- és az emelt szint között nincs lényegi különbség.

 - A nyelvtani írásbeli (vö. idôbeosztás, javítás stb.) irreális, a humán gimnáziumi szemléletű anyag készítôi nem döntöttek a funkcionális (kommunikáció-központú) és a hagyományos (irodalmi) típusú vizsga között - mindkettôt letenni valószínűleg irreális elvárás.

 Középszinten esetleg lehetne a kommunikációra összpontosító írásbeli vizsga, ám irodalmi szóbelivel kiegészítve, s az emelt szinten pedig szakmai irodalmi számonkérés zárja a tizenkettedik évet.

 - Nincs tisztázva az általános és a részletes követelményrendszer viszonya, hogyan befolyásolják ezek majd egymást, lehet ennél részletesebbet írni?

 - Ugyanakkor viszont nagy értéke a javaslatnak az irodalomtörténetitôl eltérô témakörök lehetôsége, és szerencsésen oldotta meg a mozgásszabadság és a határozott elôírások arányos beépítését. Sok azonban a memoriter, mely követelmény mindenütt szerepel.

 - Sok kérdést vetnek fel az anyag részelemei is: miért éppen a megnevezett szerzôk szerepelnek a névsorban - itt lenne az ideje a tradicionálisan ismert szerzôk újraértékelésének; de méginkább az azonos körből a minél szélesebb választhatóság lehetőségének.

 - Miért éppen azok a fogalmak ítéltettek fontosnak - kell-e egyáltalán fogalomlista, s miért nincs nyelvtanból is?;

 - Van-e létjogosultsága az egyébként nagyon megnyerő projektnek (egyáltalán így hívjuk-e) a tanári túlterheltség feltételei között, s ha van, mi mindenre terjedhessen ki?

 - Javasoljuk, hogy az emelt szint kidolgozásába vonják be az egyetemeket. Amennyiben az felsőoktatás elfogadja az emeltszintű érettségit felvételinek, úgy az írásbeli anyagát közösen kell kidolgozni és értékelni is.

          Budapest,1997. május 27.

Magyartanárok Egyesületéne Választmánya

Vissza az oldal tetejére


A Magyartanárok Egyesületének 1998. február 28-i állásfoglalása

a NAT bevezetésérôl, az érettségi követelményrendszerrôl

és a pedagógus-továbbképzésrôl

1. 1997. március 8-i elsô konferenciánk állásfoglalására a Művelôdési és Közoktatási Minisztérium hivatalos formában nem reagált.
Az eltelt egy év tapasztalatai alapján a tavalyi állásfoglalásból ma is maradéktalanul érvényesnek és idôszerűnek tartjuk mind a tantárgyi óraszámokra, mind az irodalom alaptanterv műlistájának korrekciójára vonatkozó megállapításokat, illetve javaslatokat.

2. Azokat az érveket, amelyeket a NAT bevezetésének részleges halasztása mellett felsoroltunk, utólag is helytállónak véljük. Idôközben azonban a Nemzeti alaptanterv implemenmtációjának elsô lépései formálisan megvalósultak. Ugyanakkor, mivel csak formálisan valósultak meg, nem csekély a veszélye annak, hogy a feszített ütemben s alapvetô információk hiányában elkészített pedagógiai programok és helyi tantervek "papíron maradnak": valójában nem járulnak hozzá a NAT eredeti, egyfelôl modernizációs, másfelôl reguláló (a közös nemzeti műveltségmagot, a szaktárgyi programok közös nevezôjét meghatározó és az iskolaszerkezet jobb átjárhatóságát biztosító) célkitűzéseinek megvalósításához. Ebben a helyzetben a továbblépés érdekében szükségesnek ítéljük:

a) Egy, a helyi tanterv korrekcióját segítô, nem kötelezô, hanem csupán alkalmazási javaslat jellegű, köztes-közvetítô dokumentum kidolgozását. (E "köztes dokumentum" a NAT szükségképpen elvont általános fejlesztési követelményeit értelmezné és részletezné, alternatív megvalósítási javaslatokat tartalmazna.)

b) A szaktanácsadói rendszer megerôsítését.
A szaktanácsadók - szemben az alkalmilag felkért és eleddig meglehetôsen esetlegesen jegyzékbe kerülô független szakértôkkel - nem pusztán dokumentumokat ítélnének meg, hanem rendszeres látogatásaik, az iskolával fenntartott folyamatos kapcsolatuk révén a tartalmi fejlesztés támogatói, az innovációk elôsegítôi, terjesztôi lehetnek.

3. Ma is érvényesnek tartjuk mind az alapvizsga funkciójának, mind az érettségi vizsga keretfeltételeinek tisztázatlanságára vonatkozó megállapításainkat.

a) Az általános vizsgakövetelményeknek valós, a problémákat exponáló, az érvek kihordására elegendô idôt biztosító és az egyetemi-akadémiai szférával egyeztetett társadalmi-szakmai vitája elmaradt. Így az elfogadott követelményrendszer csak formálisan volt alkalmas a helyi tantervek készítésének orientálására.

b) A megszületett kormányrendelet alapvetô kérdéseket nem tisztázott. Magyar nyelv és irodalomból mindmáig nem világos, hogy külön írásbeli vizsga lesz-e a két résztantárgyból.
Mind az elfogadott általános követelmények, mind a készülô részletes követelmények tartalmaznak olyan elemeket, amelyek csak külön nyelvi írásbeli vizsgán kérhetôk számon. Ugyanakkor továbbra is problematikusnak és szakmai konszenzust nélkülözônek látjuk, hogy mind a közép-, mind az emelt szinten két önálló (anyanyelvi és irodalmi) írásbeli vizsga legyen. Ráadásul az anyanyelvi követelmények a magyartanításnak olyan - komminikáció-központú - felfogását testesítik meg, amely - az adott idôkeretek között - aligha egyeztethetô össze az irodalomtanításnak a követelményrendszerben megfogalmazódó, hagyományos és a dokumentumokban újra megerôsített fölfogásával.

c) Az elfogadott érettségi követelményrendszer - az általa tartalmazott jelentôs tananyagmennyiség révén - lényegében összeegyeztethetetlen a NAT-tal, "felülírja" azt. Ugyanis a benne foglalt tananyag-többletet nem lehet pusztán az utolsó két évfolyamon megtanítani. Mindezek miatt feltétlenül szükségesnek tartjuk újravitatását.

4. A Nemzeti alaptanterv és a jelenlegi iskolaszerkezet között továbbra is fennáll a feszültség. E feszültség nem termékeny, s nem oldódik föl önmagától. Úgy véljük, hogy az átjárhatóság biztosításához, illetve a NAT és a ma még domináns iskolaszerkezet közötti kompromisszum megteremtéséhez hozzájárulhatna egy korábbra, a nyolcadik év végére helyezett általánosan kötelezô, szintfelmérô jellegű alapvizsga. Ez a Nemzeti alaptantervben a vonatkozó szakaszhatárhoz kapcsolt követelményeket kérné számon, ugyanakkor jobban figyelembe venné a ma létezô iskolarendszer egyelôre még domináns szerkezeti formáit. A tizedik év végi vizsga az átjárhatóság szempontjából túl késôi, záróvizsgaként való felfogása pedig távlatilag ellentmond a tankötelezettség az Oktatási Törvényben elôírt tizennyolcéves korig való kiterjesztésének.

5. Az új továbbképzési rendelet és rendszer több problémát vet föl.

a) Sérelmesnek és jogilag aggályosnak tartjuk, hogy a pedagógus pályán maradást a rendelet a diplomán túl egy újabb vizsgához (a szakvizsgához) köti.

b) Az úgynevezett szakvizsga nem ad szakosító jellegű képesítést. Viszont a gyakorlati pályaalkalmasság  megállapítására sem alkalmas.

c) Támogatjuk a hétévenként továbbképzésben résztvevô pedagógusok ösztönzését és pozitív megkülönböztetését. Elfogadhatatlannak tartjuk viszont, hogy valaki állását veszíthesse, pusztán azért, mert nem vett részt a kötelezô továbbképzésben.

d) Fontosnak tartjuk, hogy a képzési programok szakmai színvonalát nyilvános és ellenôrizhetô szakmai garanciák rendszere biztosítsa.

e) A továbbképzési rendszer csak akkor járul hozzá a tanár szakmai fejlôdéséhez, ha megfelelô könnyítésekkel (órakedvezménnyel, szabadnappal stb.) jár együtt. Úgy véljük, a pedagógusok feltöltôdését igazán a hétévenkénti féléves-egyéves tanulmányi szabadság szolgálná. Enélkül a továbbképzési rendszer aránytalanul növeli a tanárok terheit, és kevésbé megerôltetô, de formálisan megfelelô, az elôrelépést biztosító képzési programok kiválasztására ösztönöz.

Megjelent a Köznevelés 1998/14. számában (1998. áprilsi 10., 21. o.)
 

Vissza az oldal tetejére


A Magyartanárok Egyesülete választmányának állásfoglalása

1. Egyesületünk 1998. december 12-én szakmai fórumot rendezett NAT-on innen, NAT-on túl címmel. Jelen állásfoglalásunk az ott elhangzottakon alapul.
 
2. Feltétlenül érdemes és szükséges megőrizni a NAT-nak a magyar nyelv és irodalom tantárgyra vonatkozó számos modernizációs elemét. Így például az első négy évnek az ismeretanyagot illető visszafogottságát, az alapkészségek kifejlesztését célzó szakasz meghosszabbítását, a képességfejlesztés előtérbe helyezését, a szövegértés és szövegalkotás tudatos fejlesztésének a korábbiaknál erősebb hangsúlyát, az irodalmi művek különféle kontextusokban való tanításának lehetőségét. E helyes törekvések megerősítését és megvalósíthatóvá válását várjuk a NAT korrekciójától és a létrehozandó "köztes dokumentumoktól" (kerettantervek vagy mintatantervek).
 
3. Úgy tapasztaljuk, az oktatási kormányzat maga sem döntötte el, mit is ért pontosan a "kerettanterv" fogalmán. Sürgetjük az elképzelés kimunkálását és szakmai fórumok elé bocsátását.
 Szorgalmazzuk a valóban követésre serkentő, választható mintatantervek kidolgoztatását, illetve népszerűsítését, nem helyeselnénk viszont az iskolatípusonként kötelező tantervi előírás bevezetését. Mintatantervek ne iskolatípusokra készüljenek, hanem képzési célra és pedagógiai ciklusra. Az iskolarendszer átjárhatóságának igénye az első nyolc év tekintetében valóban jogos, de – mint ezt évtizedes tapasztalatok bizonyítják – a tantervi központosítással a valódi átjárhatóság nem teremthető meg.
 
4. Az oktatás folyamatának tagolása kérdésében a domináns iskolaszerkezetnek megfelelő szakaszhatárok megvonásával értünk egyet (4., 8. és 12. év). Az 10. év csak azok számára képezne szakaszhatárt, akik a közismereti tantárgyak tanulását ekkor befejezik.
 Halaszthatatlan feladat a tanügyi dokumentumok (a NAT, az alapvizsga és az érettségi vizsga) követelményrendszerének összehangolása. A képzés teljes időtartamának eredményét kell mérnie az érettséginek, s nem csupán az utolsó két tanévben elsajátított ismereteket és készségeket.
 
5. A jelenlegi irodalom NAT szakaszhatárokhoz illesztett részletes fejlesztési követelményei túlzottan elvontak, és nem meggyőzően épülnek egymásra. Javasoljuk, hogy az alaptanterv az alapozó szakasz után hagyja el a részletes fejlesztési követelményeket, és pusztán az általános fejlesztési követelményekből és a két felső szakaszhatárhoz rendelt műlistából álljon, a részletes és ütemezett (képesség)fejlesztési követelmények kidolgozását pedig bízza a mintatantervekre.

 6. A jelenlegi műlistát olyan műlistával javasoljuk felcserélni, amely bizonyos pontokon nagyobb szabadságot biztosít a programkészítőknek és tanároknak: az egyértelműen kötelező művek listáját szűkíti, ugyanakkor ismét bevezeti a kötelezően választható művek körét. Ilyen módon elérhető, hogy a jelenleg esetlegesnek tűnő kötelezően előírt alkotások helyett, illetve mellett több - egyaránt a nemzeti irodalmi kánon részét képező - mű szerepeljen. A nemzeti alaptanterv korrigált változata - a jelenlegitől eltérően - adja meg három kategóriában a minden tanítási programban szerepeltetendő műveket (a: kötelező művek; b: meghatározott számú, kötelezően választható művek fölsorolása; c: egy szerző, ill. korszak kötelezően előírt számú, de közelebbről meg nem határozott műve).

7. Javasoljuk, hogy a Minisztérium hozzon létre szakmai bizottságot a tanterv-akkreditálás kritériumainak kidolgozására, a mintatantervek kiválasztására és akkreditálására. Segítse elő néhány, szakértőket tömörítő tantervkészítő szakmai műhely létrejöttét és munkáját. A mennyiségi túlkínálat és a minőségi alulkínálat, valamint az átláthatatlanság állapotán ez a megoldás segíthetne.

8. A helyi tantervek korrekciójára csak akkor kerüljön sor, amikor az érettségi közmegegyezéssel elfogadott koncepciója és vizsgamodellje, valamint a jelenleginél reálisabb követelményrendszere elkészül, s kimeneti követelményként orientálni tudja a mintatantervek készítőit és az iskolai szakmai közösségeket. Időt kell adni a bevezetendő érettségi kipróbálására, a tapasztalatok összegyűjtésére, elemzésére. Egy törvénykezési vagy bármilyen más külső határidő-kényszer nagyon sokat árthat.

9. Javasoljuk az anyanyelvi oktatásban a csoportbontás bevezetését. Azt a kommunikációs fejlesztést, amit a NAT és az érettségi szabályzat - helyesen - előír, teljes létszámú osztályokban nem látjuk megvalósíthatónak.

10. A NAT korrekciója során az új képzési területek (drámapedagógia, mozgóképkultúra, hagyományismeret, regionális ismeretek) ne szoruljanak ki, kapjanak az iskolák időt arra, hogy ezek helyét megkereshessék/megtalálhassák az oktatás folyamatában.

 

Vissza az oldal tetejére


A Magyartanárok Egyesülete Választmányának véleménye

az Oktatási Minisztérium "Kerettantervek" című munkaanyagáról

(OM munkaanyag szövege a Minisztérium honlapján)

1. Egyesületünk szeptember 8-i keltezéssel, szeptember 15-i postabélyegzôvel kapta meg Pokorni Zoltán miniszter úr levelét, amelyben szeptember 30-ig kéri a munkaanyag véleményezését. Elképesztônek és elfogadhatatlannak tartjuk, hogy erre a munkára egyesületünknek szűk két hetet biztosít a szaktárca. Az iskolák is hasonlóan rövid idôt kaptak véleményük kialakítására s a táblázatos értékelés elkészítésére. Nyilvánvaló, hogy ilyen határidô mellett akkor sem lehetne a szükséges vitákat érdemben lebonyolítani és azokat hitelesen összegezni, ha a tanároknak történetesen nem a tanév beindítása foglalná el minden idejüket és energiájukat. Mindenekelôtt tehát nyomatékosan le kívánjuk szögezni, hogy ezt az eljárást méltánytalannak és a cél - a minôségi és a közmegegyezéssel találkozó szabályozás - szempontjából károsnak tartjuk.

2. A munkaanyag bevezetôje hangsúlyozza, hogy a dokumentum célja kettôs: egyrészt a pedagógusok tájékoztatása a kerettantervekrôl, másrészt útmutatás a kerettantervek kidolgozói számára. A kettôs beszédhelyzet, kettôs irányultság általában zavar forrása, s így eleve sérül az a szándék, hogy az anyag egyértelmű válaszokat nyújtson a kerettantervekkel kapcsolatban fölmerülô kérdésekkel kapcsolatban. Az 1. pont 3. bekezdésében olvasható mondat - "A NAT-ban rögzített ismeretanyagokat mással csak rendkívül indokolt esetben célszerű felcserélni." - a tantervkészítô számára érthetô útmutatás, a leendô felhasználó számára viszont tartalmatlan. A dokumentum 4. és 5. oldalán többször is visszatér az a közlés, hogy a kerettantervtôl "adott szabályok, feltételek szerint" el lehet majd térni - de hogy mik ezek a szabályok és feltételek, nem derül ki, ennek szabályozása még mindig a jövô ködébe vész. "A kerettantervi munkálatok ütemezése" című 7. pont semmiféle idôpontot nem tartalmaz. Önmagában szép, logikus konstrukció, cselekvési terv - de nem ütemezés. Ebben a formájában sem a közreműködôk, sem a leendô felhasználók számára nem tartalmas, hiszen nem derül ki, mikor milyen munka várható. Az anyag nem vallja be, hogy a tervezôk kísérletet akarnak-e tenni a korábban rögzített december 31-i határidô tartására, vagy errôl már lemondtak. Ha nem mondtak le, délibábot kergetnek - a vázolt munkák igényes kivitelben három hónap alatt nemigen végezhetôk el. A dokumentum egyértelműségéhez hozzátartozna annak rögzítése, hogy a szakmai egyeztetést hogyan, milyen idôkeretben képzeli el a minisztérium. Nehéz elhárítani azt a gyanút, hogy nem véletlenül hiányoznak az idôpontok, s a tárca - az idô szorításában - olyanféle látszat-egyeztetést gondol el, amilyen e mostani is. Kétségesnek tartjuk, hogy ilyen körülmények között kiérlelt, idôtálló tanügyi dokumentum létrejöhet-e egyáltalán. Csodálkozással olvastuk, hogy a társadalmi bírálatnak alávetett dokumentum alapján, a bírálattal egyidejűleg, következésképpen annak ismerete nélkül már meg is kezdôdik (kezdôdött) a bizottságokban a tartalmi munka. Ez világosan jelzi a tárcának azt a szándékát, hogy legfeljebb minimális mértékben kíván eltérni a dokumentumban jelzett elgondolástól, hiszen az esetleges jelentôsebb eltérések az egész munkafolyamatot megzavarnák. De vajon miért kíván a minisztérium társadalmi visszajelzést, miközben e visszajelzés csak zavarná a terveiben? S miért hívja fel a pedagógustársadalmat olyan procedúrában való részvételre, amelyeknek értelme, haszna aligha van?
 
 3. Itt térünk ki a "Kérdések a kerettantervi elképzelésekrôl" című kérdôívre. Az elsô kérdés komolytalan: hét alkérdésében azt firtatja, hogy a még senki által nem látott, még el sem készült kerettanterv "elôreláthatóan" milyen lesz (!?!). Vajon miért kíváncsi a tárca a tanárok jóstehetségére, illetve hiedelmeire? S vajon mit fog jelenteni a számára, ha mondjuk arra a kérdésre, hogy milyen mértékben biztosítja a kerettanterv az 5-8. évfolyamon a hagyományos pedagógiai értékek érvényesülését, a számjegyekkel adott válaszok átlaga 2,83 vagy 3,57 lesz? S e válaszok alapján majd arra fogja serkenteni szaktárgyi bizottságait, dolgozzanak jobban, hogy legalább egy szerény négyest elérjenek?? A második kérdéssor jobb: arra kérdez rá, melyik alapelvet mennyire tartja fontosnak a felhasználó - erre a kérdéssorra tehát lehet válaszolni. A gond csak az, hogy a dokumentum szerint ezek egyaránt és egyformán fontos és érvényesítendô alapelvek, itt pedig egymással ellentétben lévônek tűnik fel az elsô és a második, valamint a harmadik és a negyedik, anélkül, hogy a kérdôív fölhívná a figyelmet erre. Nem világos, hogy a dokumentum vagy a kérdôív intenciójának kell-e hinnie a válaszolónak. És vajon mit jelent a kérdôív értékelôjének a szemében, ha a válaszadó "a kerettanterv egyértelmű útmutatást (=utasítást?) adjon" rovatra és "a kerettanterv csak a legszükségesebb mértékig szabályozzon" rovatra egyaránt hármast ad? Azt, hogy egyik sem igazán fontos a számára? Vagy azt, hogy fölismerte (helyesen? tévesen?): a két követelmény üti egymást, és középutas megoldást kíván? S ha mindkettôre ötöst ad, akkor figyelmetlen volt, vagy netán a népmesei okos lány szerepét szánja a tantervkészítônek? A negyedik és az ötödik kérdés nem kérdés: van-e olyan lény, aki ezeket az elveket ne tartaná fontosnak? Ilyen kérdéseket komoly kérdôív nem tesz föl. A harmadik kérdéssor megválaszolható. A negyedik kérdéssor nem tisztázza, hogy mely kérdések egymást kizáró alternatívák, s melyeket gondolja el a kérdôív készítôje egymás mellett is érvényesíthetôknek. A rosszul föltett kérdésre pedig nem lehet jól válaszolni, a kiértékelô feltehetôen bosszankodni fog (és szidni a kontraszelektált pedagógusokat). Az ötödik kérdéssor vastag betűvel szedett kérdése nyomdahiba következtében értelmetlen ("...milyen mértékben ért egyet a kerettanterv illetve a?" [sic!]). A táblázatban szereplô kérdések igen-nem típusú válaszadást implikálnak, a közbülsô fokozatok értelmezhetetlenek. Nemleges válasz esetén föl kellene kínálni a válaszadó által helyesnek ítélt megoldás rögzítésének lehetôségét - itt ez nem történik meg, hely sincs hozzá.  Összegezve: a minisztériumi munkaanyag koncepcionális kérdések megvitatását nem teszi lehetôvé és nem igényli; ennek alapján sem valódi vita, sem valódi konszenzus nem jöhet létre. A kérdôív szakszerűtlen és/vagy manipulatív. Erre az "egyeztetésre" kár volt pénzt költeni, idôt és energiát vesztegetni. A tanügyirányítás problémáit fontosnak tartó kollégák joggal érezhetnek csalódást. Javasoljuk és kérjük, hogy a jövôben a szakmai szervezetekkel minôsíttessék-kontrolláltassák elôre a kérdôíveket annak érdekében, hogy valós problémák valódi föltárása, a szakmai közvélemény valódi szondázása történhessék meg. Kerüljenek a szakmai nyilvánosság elé a felmérés adatai (hányan vettek részt a véleményezésben, intézmények szerinti megoszlás stb.), a feldolgozás módszerei és eredménye, az ebbôl levont következtetések, ill. az ezek alapján megfogalmazott intézkedések.
 
  4. A kerettantervek koncepciójáról
 a/ Örömmel üdvözöljük, hogy a szabályozás kiterjed a 11-12. évfolyamra is. Ugyanakkor ismételten sürgetjük, hogy a tárca dolgozza ki és bocsássa vitára az alapvizsgával és az érettségivel kapcsolatos elgondolását - tanterv és vizsga csak egységes csomagként szabályozható, s elfogadhatatlan lenne, ha a vizsgakövetelmények kapcsán ismét új tantervek állnának elô. Emlékeztetünk rá, hogy egyesületünk korábban többször is jelezte: az alapvizsga követelményrendszere nincs kidolgozva, az érettségi legutóbbi koncepciója pedig fölülírja a NAT-ot, a két dokumentum összehangolása nem történt meg. E hibának nem szabad megismétlôdnie a kerettantervek bevezetésekor.
 
 b/ A hangnemében és megfogalmazásaiban rokonszenves és rugalmasságot sugárzó anyag valójában felszámolja a NAT kétszintű (alaptanterv/helyi tantervek) szabályozását, és visszalép az 1978-as központi tantervi szabályozáshoz, amely a programválasztás szabadsága helyett csupán módszertani szabadságot, illetve a központi törzsanyag helyi kiegészítését ("kiegészítő anyag"), helyi színezését tette lehetôvé. Ez véleményünk szerint jó tíz év vitáit, munkáját teszi, ill. teheti értelmetlenné, "kidobott pénzzé". A kulcskérdés igenis az, hogy egy vagy több párhuzamos kerettanterv készül-e egy-egy iskolatípusra. A negyedik oldalon megfogalmazott állítás, mely szerint nem a kerettantervek számán múlik a helyi tantervkészítők szabadsága, bizonyítatlan állítás, üres deklaráció. A harmadik oldal a "Differenciáltság elve" címszó alatt ugyan "alternatív pedagógiai megoldásokról" beszél, de a zárójeles magyarázatból kiderül, hogy a pedagógiai megoldás helyére csúsztatott "pedagógiai rendszer" fogalmán az anyag készítői csupán taneszköz- és továbbképzés-csomagot értenek, nem pedig eltérő pedagógiai-didaktikai logikára épülő, eltérő felépítésű programokat. A koncepció egészébôl és a kerettantervi tantárgyi bizottság számára mellékelt, a kerettantervi szerkezetre vonatkozó (történelem) példából kitűnik, hogy egyazon szerkezeti megoldáshoz, egyetlen központi tantervhez készülô taneszköz-együttesek közötti választásról van csupán szó.
  A koncepció készítôi vélhetôleg az átjárhatóság érdekében döntöttek úgy, hogy iskolatípusonként egy kerettanterv legyen. Valójában az iskolatípusonként eltérô kerettanterv, illetve a hat- és nyolcosztályos gimnáziumok külön útjának már a törvénymódosításban is jelzett engedélyezése ellentmond az átjárhatóság elvének, s éppen hogy nem kedvez a társadalmi mobilitásnak, a nagyobb esélyegyenlôség szempontjából releváns iskolatípusok közötti átjárhatóságnak. Véleményünk szerint az átjárhatóság szempontjából az iskolatípusonként szabályozó kerettantervek nem elôrelépést, hanem visszalépést jelentenek az iskolatípusokon "keresztül" szabályozó NAT-hoz képest.  A Magyartanárok Egyesülete korábbi állásfoglalásaiban így fogalmazott: "Szükségesnek ítéljük egy, a helyi tanterv korrekcióját segítô, nem kötelezô, hanem csupán alkalmazási javaslat jellegű köztes-közvetítô dokumentum kidolgozását. (E köztes dokumentum a NAT szükségképpen elvont általános fejlesztési követelményeit értelmezné és részletezné, alternatív megvalósítási javaslatokat tartalmazna.)" (1998. február 28.) "Szorgalmazzuk a valóban követésre serkentô, választható mintatantervek kidolgoztatását, illetve népszerűsítését, nem helyeselnénk viszont az iskolatípusonként kötelezô tantervi elôírás bevezetését.... Javasoljuk, hogy a Minisztérium hozzon létre szakmai bizottságot a tanterv-akkreditálás kritériumainak kidolgozására, a mintatantervek kiválasztására és akkreditálására. Segítse elô néhány, szakértôket tömörítô tantervkészítô szakmai műhely létrejöttét és munkáját. A mennyiségi túlkínálat és a minôségi alulkínálat, valamint az átláthatatlanság állapotán ez a megoldás segíthetne." (1999. január) Ennek alapján most is több, alternatív kerettanterv kidolgozását szorgalmazzuk és támogatjuk, illetve ha egy kerettanterv készül, a tanterven belül strukturális alternatívák kimunkálását, eltérô szaktárgyi programok lehetôvé tételét.
 c/ Helyeseljük és támogatjuk azt az elvet, hogy a követelményeknek az adott életkorban, illetve iskolatípusban megvalósíthatóknak kell lenniük. Ennek érdekében javasoltuk korábban az irodalmi műlista részleges korrekcióját - reméljük, javaslatainkat a szaktárgyi bizottság megvitatja és figyelembe veszi.
 
 d/ Szintén helyeseljük, hogy a követelmények arányban álljanak a rendelkezésre álló idôkeretekkel.
 
 e/ Egyesületünk is rendkívül fontosnak tartja a tantárgyközi kapcsolatok erôsítését - a munkaanyagból azonban nem derül ki, hogyan fog ez megvalósulni. A kerettantervek rohamtempóban való készítése nem kedvez az ilyen, rendkívül sok egyeztetést, különbözô bizottságok közös gondolkodását igénylô munkának. Félünk tôle, hogy ez az elv rokonszenves idea marad csupán.
 
 f/ Üdvözöljük a speciális fejlesztô programok kidolgozásának szándékát.
 
 g/ Üdvözöljük, hogy a munkaanyag konkrét elgondolásokat tartalmaz a NAT-ban elôírt új műveltségterületek beépítésére az iskolai programokba. Kívánatosnak tartjuk, hogy a kerettantervek úgy biztosítsák az új műveltségterületek tényleges megjelenését az iskolai gyakorlatban, hogy az alternatív megoldások lehetôségét ne vonják meg az intézményektôl. A "modul"-ba sorolt műveltségterületek közül érthetetlenül mostoha szerepet kap a dráma - a hatodik évfolyammal megszűnik ez a terület. Véleményünk szerint a felsôbb évfolyamokban is helyet kellene találni neki.
 

h/ Tartunk tôle, hogy mind a kerettanterv műfajának, mind az elkészülô anyanyelvi és irodalmi kerettanterveknek a legitimációja igen gyenge lesz, hiszen valóságos szakmai vitákra 1999. december 31-ig aligha kerülhet sor. Így vagy konzerváljuk a mai legelterjedtebb gyakorlatot, és csendben elfeledkezünk a NAT modernizációs szándékairól, vagy a rövidebb kihordási idô miatt még a NAT implementációja során tapasztaltnál is nagyobb ellenállásba ütközünk.
 
 
 5. Az óratervekrôl
 a/ Az ötödikes és hatodikos négy-négy magyarórát kevésnek és a jelenlegi helyzethez képest is visszalépésnek tartjuk. Hetediktôl elfogadható a négy óra, ötödikben és hatodikban azonban a feltétlenül szükséges két-két nyelvtanóra mellett 3-3 irodalomórára van szükség. Az indok: a minden tárgy tanulását megalapozó olvasni tudás, a szövegértés stabilizálásának szükségessége. Alighanem az iskolák zömében még 11-12 évesen is gyakoroltatni kell a hangos olvasást, illetve az órai - szövegfeldolgozással ellenôrzött - néma olvasást. Nem kevésbé fontos a fogalmazástanítás is. Ezek a tevékenységek pedig igen idôigényesek. A NAT egyik elvben továbbra is elismert erénye az alapozó szakasz megnyújtása volt; a negyedik utáni hirtelen és radikális óraszám-csökkenés nem tükrözi, illetve nem bizonyítja az eredeti intencióhoz való részleges hűséget sem. A háromszor négyes iskolaszerkezet mint adottság elfogadásából nem következik a belsô pedagógiai tagolás mechanikus illesztése.
 b/ Az óratervi táblázatok nem használják a "fakultáció" fogalmát. Ha jól értjük, a "Szabadon tervezhetô**", vagyis "A helyi tantervben kötöttségektôl mentesen felhasználható órakeret" valami hasonlót jelent. Hasonlót csupán, de nem ugyanazt. A meghatározás megengedô jellege - "bármely tantárgy és modul óraszámát megemelhetik vele, illetve új tantárgyat vezethetnek be" - arra utal, hogy a szokásos fakultáció biztos helyzete meginog, s az iskola (ill. az iskola fenntartója) döntheti el, meghagyja-e ezt az oktatási formát. Ez pedig a fakultáció elsorvadásához, sôt megszűnéséhez vezethet (az iskolán belül a befolyásosabb csoportok szerezhetnek tantárgyuk számára minden diák számára kötelezôen látogatandó órát; az új műveltségterületek teljes mértékben elvehetik a választható fakultáció idôkeretét; az iskolafenntartó dönthet úgy, hogy az olcsóbb, csoportbontás nélküli megoldásokat finanszírozza). A fakultációt rendkívül értékes oktatási formának tartjuk, amelyet érdemes és szükséges megôrizni. Ha a tervezet készítôi errôl máshogyan gondolkodnak, más - fontosabbnak ítélt - szempontokat kívánnak érvényesíteni, akkor ezt feltétlenül szükséges nyílttá tenni, és a szakmai közvéleménnyel megvitattatni. Nem járható út táblázatok számsoraiba elrejteni egy koncepcionális kérdést, nem helyes egy jó oktatási formát szó nélkül elsorvadásra vagy megszűnésre ítélni. A diák által szabadon választott órák nagy teret kapnak a nyugati oktatási rendszerekben. Nem véletlenül. Az érdeklôdésnek megfelelô irány kiválasztása komoly motiváló tényezô, színvonalasabb munkára serkenti a diákot; a tehetséges gyerekekkel való foglalkozásra tágabb lehetôsége nyílik a tanárnak. Amennyi káros következménnyel jár a túl korai differenciálás, annyi kárt okoz, ha az utolsó évfolyamokon ez a differenciálás elmarad. Véleményünk szerint olyan tervezet kidolgozása szükséges, amely megoldja, hogy ne eshessenek áldozatul az új műveltségi-nevelési területek moduljainak oltárán a minôségi munkát elôsegítô, kötelezôen választható fakultációs tantárgyak.

c/ "A gimnázium heti óraterve" című táblázatba hiba csúszott: ha jól számolunk, a 11. évfolyamon az A variáns szerinti kötött óraszám összesen nem 24, hanem 23 óra, a B variánsé pedig nem 25, hanem 24 óra, s ennek következtében a végösszeg sem helyes.
 d/ Örvendetes fejlemény a szakiskolai, valamint a szakközépiskolai magyarórák számának tervezett emelése. Reméljük, a terv valósággá válik.
 6. Egyesületünk - mint eddig is - kész az együttműködésre, a valódi vitára, a tervezetek véleményezésére. Kérjük, ennek módjáról és idôbeli vonatkozásairól mihamarabb tájékoztatni szíveskedjenek.
 
 
 
 A Magyartanárok Egyesületének Választmánya nevében

Budapesten, 1999. szeptember 27-én

 

Arató László     Tamás Ferenc

 

Vissza az oldal tetejére

 

 

Részletek az OM

Kérdések a kerettantervi elképzelésekrôl

című kérdôívébôl

1. Értékelje 1-5-ig terjedô skálán (5 = teljes mértékben biztosítják..., 1 =  egyáltalán nem biztosítják, x= nem tudom), hogy a kerettantervek az egyes pedagógiai szakaszokban elôreláthatólag milyen mértékben biztosítják...

a nevelés-oktatás tartalmi egységét

5

4

3

2

1

x

az iskolák közötti átjárhatóságot

5

4

3

2

1

x

az iskolák szakmai önállóságát

5

4

3

2

1

x

a központi és helyi tartalmi szabályozás közötti egyensúly megvalósulását

5

4

3

2

1

x

az iskolai teljesítmény összevethetôségét

5

4

3

2

1

x

a hagyományos pedagógiai értékek érvényesülését

5

4

3

2

1

x

a korszerű pedagógiai törekvések érvényesülését

5

4

3

2

1

x

Vissza a szövegbe

2. Mennyire tartja fontosnak az egyes alapelvek érvényesülését a kerettantervek kialakítása során? (5 = nagyon fontos... 1 = egyáltalán nem fontos, x = nem tudom)
 
 

Az egyértelműség elve 
(A kerettanterv egyértelmű útmutatást adjon a helyi tantervek elkészítéséhez)

5

4

3

2

1

x

A szükséges és elégséges elve 
(A kerettanterv csak a legszükségesebb mértékig szabályozzon.)

5

4

3

2

1

x

Az integritás elve 
(Biztosítani kell az oktatás rendszerszűségét országosan, az iskolatípusok és az egyes intézmények szintjén is.)

5

4

3

2

1

x

A differenciáltság elve 
(A kerettantervnek lehetôvé kell tennie alternatív pedagógiai megoldások, több azonos értékű pedagógiai rendszer kifejlesztését és alkalmazását.)

5

4

3

2

1

x

A tantágyközi kapcsolatok erôsítésének elve 
(A kerettantervnek elô kell segítenie a tantárgyak közötti tartalmi összefüggések kialakítását.)

5

4

3

2

1

x

A képesség és tudás relevanciájának elve 
(A kerettantervi ismereteknek és követelményeknek összhangban kell állniuk a modern társadalom és gazdaság által támasztott igényekkel.)

5

4

3

2

1

x

Vissza a szövegbe

3. Ön szerint milyen mértékű szabad idôkeretet (szabadon szervezhetô és szabadon felhasználható idôt) kell biztosítaniuk a kerettanterveknek az egyes pedagógiai szakaszokban és az egyes iskolatípusokban?
 
 

 

1-10%

11-20%

21-30%

Általános iskola 1-4. évfolyam

1

2

3

4

Általános iskola 5-8. évfolyam

1

2

3

4

Gimnázium 9-10. évfolyam

1

2

3

4

Gimnázium 11-12. évfolyam

1

2

3

4

Szakközépiskola 9-10. évfolyam

1

2

3

4

Szakközépiskola 11-12. évfolyam

1

2

3

4

Szakiskolai alapprogram 9-10. évfolyam

1

2

3

4

Szakiskolai felzárkóztató program 9. (10.) évfolyam

1

2

3

4

Alapvizsga elôkészítô 11-12. évfolyam

1

2

3

4

Vissza a szövegbe

4. Egyetért-e az idôkeretek felosztására vonatkozó alábbi javaslatokkal (5 = teljesen egyet értek..., 1 =  egyáltalán nem értek egyet, x= nem tudom)
 
 

A kerettantervek tantárgyanként meghatározzák a kötelezô óraszámon belül azt a minimális idôkeretet, amelyet minden iskolában az adott tantárgyra vagy ismeretkörre kell fordítani.

5

4

3

2

1

x

A kerettantervek nem használják fel a kötelezô óraszám egészét.

5

4

3

2

1

x

Évfolyamonként é intézménytípusonként eltérô mértékben lesz egy idôkeret, amelynek felhasználását az iskola helyi tanterve határozhatja meg.

5

4

3

2

1

x

A kerettantervek az új ismeretterületekre vonatkozóan is tartalmaznak majd minimális idôkeretet (modulok), amelyet minden iskolában kötelezôen ezek oktatására kell fordítani.

5

4

3

2

1

x

Az iskolák helyileg dönthetnek arról, hogy a modulokat melyik tantárgyhoz kapcsolják, vagy önálló egységként építik-e be a helyi tanterveikbe.

5

4

3

2

1

x

Vissza a szövegbe

5. Ez a kérdés konkrétan az Önök intézményére vonatkozik. Arra kérjük, értékelje 1-5-ig terjedô skálán, milyen mértékben ért egyet a kerettanterv illetve a? (5 = teljes mértékben egyetért..., 1 =  egyáltalán nem ért egyet, x= nem tudja megítélni).
 
 

Az iskola helyi tanterve illeszthetô a kerettantervhez.

1

2

3

4

5

x

Egyetért-e a javasolt kerettanterv tantárgyi struktúrájával?

1

2

3

4

5

x

Egyetért-e a javasolt kerettanterv kötelezô tantárgyaival?

1

2

3

4

5

x

Egyetért-e a javasolt kerettanterv kötelezô tantárgyainak - az óratervben szereplô - minimális összóraszámával?

1

2

3

4

5

x

Egyetért-e az óratervben szereplô magyar nyelv és irodalom tantárgy minimálisan kötelezô óraszámával?

1

2

3

4

5

x

Egyetért-e az óratervben szereplô matematika tantárgy minimálisan kötelezô óraszámával?

1

2

3

4

5

x

Egyetért-e az óratervben szereplô idegen nyelv tantárgy minimálisan kötelezô óraszámával?

1

2

3

4

5

x

Egyetért-e az óratervben szereplô társadalomtudományi tantárgyak minimálisan kötelezô óraszámával?

1

2

3

4

5

x

Egyetért-e az óratervben szereplô természettudományos tantárgyak minimálisan kötelezô óraszámával?

1

2

3

4

5

x

Egyetért-e az óratervben szereplô művészeti tantárgyak minimálisan kötelezô óraszámával?

1

2

3

4

5

x

Egyetért-e az óratervben szereplô testnevelés tantárgy minimálisan kötelezô óraszámával?

1

2

3

4

5

x

Egyetért-e az óratervben szereplô modul tantárgyakkal?

1

2

3

4

5

x

Egyetért-e az iskolájára javasolt kerettantervben szereplô modul tantárgyak idôkeretével?

1

2

3

4

5

x

Vissza a szövegbe


A Magyartanárok Egyesületének állásfoglalása a kerettanterv koncepciójáról és a kerettantervi munkálatokról

1. Egyesületünk többször is állást foglalt a NAT és a helyi tantervek között közvetítő, a helyi tanterv elkészítését, illetve korrekcióját elősegítő, szakmai viták során kiérlelt, alternatívákat is tartalmazó "köztes dokumentum" szükségessége mellett. Később kevés számú, erre felkért szakmai műhelyek által kimunkált, tanterv-akkreditációs bizottság által jóváhagyott mintatanterv mellett érveltünk, a "köztes dokumentumnak" ezt a formáját támogattuk. Ugyanis véleményünk szerint az alaposan kiérlelt, szakmai vitákon és szűrőkön átjutott mintatantervek kidolgoztatása és elterjesztése révén lehet kivédeni mind a tantervi dilettantizmust és káoszt, mind a tantervi recentralizációt.   Ugyanakkor határozottan elleneztük az iskolatípusonként egyetlen és kötelező kerettantervek kidolgozását. Az új oktatási kormányzat kerettantervek létrehozására irányuló törekvéseit tehát bizonyos mértékben egyetértéssel és várakozással, bizonyos mértékben fenntartásokkal szemléltük.

2. Sajnálattal kell megállapítanunk, hogy a kerettanterv koncepciója, a fogalom – máig sem egészen tiszta – meghatározásával igen későn, csak 1999. szeptemberére készült el, noha a kormányzat már 1998 nyarán is a legfontosabb teendők között jelölte meg a kerettantervek létrehozását és bevezetését. Ráadásul a kerettantervi koncepciónak ez év szeptembere előtt társadalmi vitája nem volt, szeptemberben pedig az iskoláknak és a pedagógus-szervezeteknek nem egész két hét állt rendelkezésére a tervezet megvitatására, illetve olyan állásfoglalás kialakítására, amely e szervezetek tagságának véleményét fejezi ki. Ez – valamint az iskoláknak kiküldött kérdőív jellege – arra mutat, hogy az oktatási kormányzat csak látszategyeztetésre törekszik, csak önlegitimációs célzattal kér véleményt. Ez a gyakorlat már a korábbi kormányzatok idején is többször megbosszulta magát. Ezúttal a kerettantervi irányítás majdani elfogadását és eredményességét veszélyezteti.

3. A kerettanterv gondolatában feltétlenül üdvözölhető, hogy segítségével a Minisztérium az iskolák tantestületét, egyes szakmai csoportjait megkíméli a helyi erőviszonyoknak kitett óraszám-alkutól.

4. Nem szerencsés ugyanakkor, hogy a Minisztérium kerettantervi koncepciója a kerettantervek számát a helyi tantervkészítés szabadságának szempontjából mellékes kérdésnek nyilvánítja. Ezzel vagy az iskolatípusonként egyetlen kerettanterv mellett foglal burkoltan állást, vagy pedig továbbra is elodázza az egyértelmű döntést. Mindkét lehetőség kedvezőtlenül hat a kerettantervi munkálatokra. Egyfelől fenyeget a kétszintű (NAT/helyi tanterv) szabályozás visszavétele, a központi tantervekhez való visszatérés lehetősége, ami évtizedes vitákat és fejlesztéseket tehet visszamenőleg értelmetlené. Másfelől annak eldöntetlensége, hogy iskolatípusonként egy vagy pedig több alternatív kerettanterv készülhet-e, magára a "köztes dokumentumra" sincs jótékony hatással. Ugyanis annak a köztes tantervnek (keret- vagy mintatantervnek) van értelme, amely a NAT gyakran elvont fejlesztési követelményeit konkretizálja, szaktárgyi-pedagógiai programmá alakítja. Azonban irodalomból is, anyanyelvből is többféle, strukturálisan is eltérő tanítási-fejlesztési program lehetséges, illetve él már a gyakorlatban. Ha iskolatípusonként egyetlen kerettanterv készül, az vagy a NAT-hoz hasonlóan elvont lesz, és a szükségesnél kevesebb iránymutatást ad, vagy gúzsba köti, ellehetetleníti az alternatív pedagógiai programokat. Az előbbi eset, a puha és tág kerettanterv oda vezet, hogy a gyakorlatban továbbra is tankönyvek és felvételi vizsgák szabályozzák az oktatási folyamatot. Az utóbbi esetben, a kidolgozottabb, részletesebb kerettanterv megszületése esetén viszont a NAT modernizációs törekvései fulladhatnak kudarcba, ugyanis a legtöbbek által elfogadható kerettanterv értelemszerűen a legrégebbi, legáltalánosabban elterjedt gyakorlatot szentesíti és konzerválja.

5. Kérjük az oktatási kormányzatot, hogy a választási ciklusok időszorításának ellenállva a koncepcionális kérdésekben tegye lehetővé a valódi szakmai egyeztetést. Az irányító-szabályozó dokumentumok létrehozása és látszatlegitimációja helyett inkább a tényleges szakmai alternatívák kimunkálását és elterjesztését lehetővé tevő műhelyek munkáját támogassa, illetve az információs csatornák működését erősítse. Oktatási rendszerünk és ezen belül a magyartanítás érdekét – többek között az átláthatóságot és a minőséget – nem tartalomszabályozó rendeletek, hanem a szerves fejlődés pozitív tendenciáit megerősítő és serkentő távlatos fejlesztési politika szolgálná.

Budapest, 1999. november 13.    A Magyartanárok Egyesületének Közgyűlése

Vissza az oldal tetejére