Megjegyzések a törvénykoncepcióhoz

http://www.nefmi.gov.hu/

2010. dec.11-én kapta a Magyartanárok Egyesülete a felkérést, hogy december 30-ig véleményezze a törvénykoncepciót. A karácsonyi ünnepkör időszakát tekintetbe véve fájdalmasan kevés időt kaptak a szakmai szervezetek a vélemény kialakítására.

A „törvénykoncepció vitairata” mint műfaj ismeretlen, új. Nem érthető, hogy a kért „szövegszerű, tényleges javaslat” a Vitaanyag vagy a készülő törvény szövegszerű átalakítására vonatkozik-e. Ugyanakkor mivel a Vitaanyagban megfogalmazottakkal szemben átfogó szakmai fenntartásaink vannak, ezért néhány kiragadott témán szemléltetjük a koncepció tarthatatlanságát.

 

A főbb témák:

műfaj

kerettanterv

értékalapok

Nemzeti Alaptanterv

centralizálás - uniformizálás

érettségi

átjárhatóság

taneszközök

iskolarendszer

pedagógia, differenciált oktatás, létszámok

személyiségfejlesztés

iskolatípusok

 

·      Nem indokolt, hogy nem maga a törvényszöveg, hanem köztes műfajú, némileg publicisztikai jellegű szöveg bocsáttatott vitára, ha egyszer a vitaanyag éppen azért ígér keret jellegű törvényt, mert az „érthető és átlátható”. A vitaanyag szurkáló-utalgató megjegyzéseket és deklarációkat tartalmaz, műfaját szakmailag indokló, kifejtő érveléseket, indoklásokat azonban nem. „Vitaanyag”-hoz – szemben a törvénytervezettel – nem „szövegszerű és tényleges” javaslatok kívánkoznak.

o   A vitaanyag, noha önmeghatározása szerint kerettörvény előzetese, igen sok részletkérdést szabályoz. (Pl. munkaközösség-vezetők öt évre szóló egyszeri kinevezése, igazgatóhelyettesek testületi javaslata, a tankönyv otthoni tanulást elősegítő jellegű eszközként való definiálása, a tanulók ünnepélyeken való részvételének kötelessége, az iskolaérettségi vizsgálat részletei stb.) Esetlegesnek tűnik, hogy mi kap részletezést, s miben biztosít nagyvonalú szabadságot az anyag (pl. a pedagógus joga, hogy „elismerjék”).

o   A kerettörvény-jelleggel együtt jár a rendeleti szabályozás, ami instabilitással fenyegeti az oktatási rendszert, s parlamenti jóváhagyási körből fontos kérdéseket kivon.

§  A törvénykoncepció mintha nem egy folyamatosan fejlődő-fejlesztendő iskolarendszerben gondolkodna, hanem egy zárt egészben, amelyet csak rendeletekkel kell igazítgatni. Mintha az iskolának nem állandóan új kihívásokkal kellene megbirkóznia.

§   „a Pedagógus Kamaráról szóló törvények további jogokat és kötelezettségeket határoznak meg, etikai normákat tartalmaznak” - amíg erről a testületről/intézményről semmi nem tudható, addig  nehezen véleményezhető az az ellenőrzési-irányítási rendszer, melynek az adott testület az egyik kulcseleme. Az azonban biztos, hogy a rendeletekkel való ad hoc szabályozás mindenképpen veszélyezteti a kiszámítható, nyugodt, tervezhető munkát.

 

·      Az új értékalapok nincsenek kibontva a koncepcióban, csak a kifejezés polemikus jellege érzékelhető. A polémiát nyelvileg a közszolgálatiság kontra szolgáltatás, illetve egyéni igényekkel szembeállított közjóra való hivatkozás határozza meg. A közjónak ez a szembeállítása az egyéni igényekkel homályos és vitatható érdekfelfogásra utal. Mintha a diák személyiségfejlődése nem a közjót szolgálná.

o   Definiálatlan és törvénybe nem illő fogalmakat tartalmaz a koncepció (pl. lélek, közműveltség, bizalom, erkölcsi érték, „kiemelt erkölcsi követelmények”, pedagógus hitele).

 

·      Egyet lehetne érteni elvileg mind a NAT tartalmi elemekkel való kiegészítésével, mind a kerettantervek számának csökkentésével, mind a tankönyvkínálat minőségi szelekciójával, akkreditációs és támogatási mechanizmusának változtatásával, mind a pedagógiai ellenőrzés erősítésével, ha ezek mellett a centralizáló, a rendszer átláthatóságát és ellenőrizhetőségét növelő lépések mellett láthatóak lennének az iskola önállóságát, a rugalmas alkalmazkodást, a pedagógiai differenciálást és a szükséges innovációkat támogató garanciák.

 

·      Az átjárhatóság mítosza a centralizáló-uniformizáló oktatáspolitika demagóg jelszava. Főképp azért, mert három dologtól vonatkoztat el:

o   Magyarországon meglehetősen kicsi a területi mobilitás, tehát nem annyira fontos ez a szempont.

o   Nem bizonyítható, sőt nem igaz, hogy a mindenütt azonos és azonos ütemben tanított ismeretek és nem a kompetenciák vagy képességek fejlettsége garantálja a sikeres iskolaváltást. Mit jelent egy költő vagy egy vers tanulása? Aki „tanulta” Az alföldet egy adott időpontig, az tud iskolát váltani, aki nem, de remek versértő, műelemző, szövegalkotó, az ne tudná bepótolni, hogy régi iskolájában még nem került elő Az alföld?

o   Az egységességgel és az átjárhatósággal aligha egyeztethető össze a középiskola által megállapítható saját felvételi követelményrendszer. Mindkettő nem mondható egyszerre.

 

·      A magyar iskolarendszer nagyon differenciált s ennek megfelelően kivételesen szelektív. Ezt már nem kell megteremteni. Inkább differenciáló pedagógiai kultúrára lenne szükség, mely csökkenti a különbségeket.

o   Az oktatás egységességének követelménye (A közoktatási törvény célja című részben) ellentmond a pedagógiai differenciálás elvének is, amely egyébként az anyagban nemigen szerepel, de ellentmond az iskolarendszer differenciált szerkezetének is, amit a törvény is több helyen emleget.

 

·      Nem szerencsés, hogy a személyiségfejlesztés, az egyéni képességek kibontakoztatása intézményi-közoktatásszabályozási szinten nem, csak a Pedagógus kötelességei között kerül szóba.

o   A közszolgálatiság fogalma amúgy is a diákról mint a nevelés céljáról a nevelőkre helyezné át a közoktatás hangsúlyát.

 

·      A koncepció emlegeti az élethosszig tartó tanulást, de a kompetenciák ritka emlegetésével és főleg a korai iskolázási szakaszokra való szűkítésével, mintha egy lezárt műveltséganyag közvetítését látná az iskola céljának. (Lásd pl. a Középfokú iskola című alfejezetet!)

 

·      Lebeg megint az a kérdés, hogy a kerettanterv egész iskolára vagy tantárgyra vonatkozik-e. Sok helyen (pl. a szakiskoláról és a szakközépiskoláról szóló alfejezetekben) úgy tűnik, hogy a kerettanterv csak az iskolatípusnak vagy a tagozatnak megfelelően térhet el. Ezek szerint csak iskolaszerkezeti változatok és nem különböző tantárgy-pedagógiai koncepciók alapján készülhetnek kerettantervek?

 

·      Erősen illúziónak tűnik, hogy a NAT önmagában biztosítani tudná „a minőségi oktatáshoz való hozzáférés közszolgálati garanciáját”. (A NAT-ról szóló alfejezet.) Ehhez az egész rendszer kell: pénz, képzés stb. A szakfelügyelettel együtt sem reális ez a megfogalmazás. A NAT csak keretet adhat, garanciát aligha.

o   „Az általános iskola feladatait jogszabály (Nemzeti alaptanterv) részletezi” - e szerint a NAT alapvetően másra jön létre, mint eddig. A NAT-nak erről az újabb funkciójáról a Vitaanyag  egyébként nem tájékoztat.

·      A kerettantervről szóló rész ismét nem tisztázza az iskolai és a műveltségterületi kerettantervek viszonyát. Az iskolai önállóságot csupán egyfajta bizonytalanul megfogalmazott módszertani szabadság és a kerettantervben szabadon hagyott csekély időkeret van hivatva biztosítani.

·      A helyi tanterv, pedagógiai program majdhogynem okafogyottá válik a túlszabályozás és a túlzott állami szerepvállalás miatt.

o   Egyrészt 10% időkeret nem sok önállóságot biztosít. A kerettanterv 90%-os feltöltése túltesz az 1978-as Tanterv és utasítás szabályozásán. Így nem lehet autonóm, öntörvényű, szabadon gondolkodó embereket nevelni. Ez az arány a magyar iskolarendszer azon sajátosságát sem veszi figyelembe, hogy a különbségek nem az osztálytermeken belül jelentkeznek, hanem egyes iskolák között. Vagyis a minimális eltérés nem biztosítja azt, hogy az egyes iskolák (például gyengébb tanulókkal foglalkozó iskolák) a maguk diákjainak megfelelően alakítsák ki a tananyagukat. Ez pedig azt fogja jelenteni, hogy a közös műveltség megtanítására sokkal kevesebb esély nyílik még annál is, mint eddig.

o   Másrészt a kerettanterv – ha nem pusztán ismeretek felsorolása – nyilván módszertani előírásokat, javaslatokat is tartalmaz. Az önállóság többek között a különféle didaktikai koncepciójú kerettantervek közötti választásban s ezek adaptációjában mutatkozhatna, illetve valósulhatna meg. Ehhez azonban többféle – s nem csupán iskolatípusonként különböző –, didaktikailag is jelentősen eltérő kerettanterv s ezekre épülő taneszközök kellenének.

 

·      Ellentmondás van abban, hogy a NAT tartalmilag feltöltődik ugyan, mégsem kap legitimáló szerepet, hiszen ezenfelül kötelező kerettantervet választani, s ettől csak - nem tisztázott körülmények, jogosítványok függvényében - miniszteri engedéllyel szabad helyi tantervvel eltérni.

o   Ez a kettős megkötés minimalizálja az iskola önállóságát s ezzel rugalmas alkalmazkodásának lehetőségét, pedagógiai differenciáló képességének, adaptivitásának mértékét. Ha a NAT a közszolgálatiság garanciája, akkor miért kell még egy garanciát beépíteni. (Továbbá a szakfelügyelettel egy harmadikat is.)

 

·      A kétszintű érettségin a hat kötelező vizsgatárgy sok.

o   Az érettségi nem lehet egyszerre „egyszerűbb, színvonalasabb és költséghatékonyabb”.

o   A szakközépiskolában lehessen szakmai tárgyat választani!

o   Az egyre szélesebb körben elterjedt előrehozott érettségi megszüntetése káros.

 

·      Nem helyes törvényben szabályozni, hogy a tankönyv otthoni munkaeszköz.

o   Ha a tevékenységközpontú pedagógia kora még nem múlt el, akkor valahogy a taneszközöknek is segítséget kellene nyújtani e pedagógiához. Ezt pedig sem a munkatankönyvek (vagy egyszerűen a kérdező-feladatokat adó, felfedeztető tankönyvek) törvényi ellehetetlenítése, sem az (általános) iskolai tankönyv iskolai tulajdonná tétele nem segíti elő. Nem szerencsés ezt segédkönyvi rendszerrel megoldani, mert anyagi okok a segédkönyveket elsöpörhetik, s akkor marad az ismeretanyagra koncentráló tankönyv és a segédeszközök nélküli pedagógia.

o   Hiányzik a kooperatív tanulás és egyéb új tanulásszervezési eljárások jogi feltételeinek biztosítása, noha ez teremtette meg a legutóbbi PISA felmérés szövegértési eredményének látványos javulását.

o   Az élethosszig tartó tanulás nem elválasztható a tanulás munkaformáitól, a szociális kompetenciáktól.

 

·      A törvénykoncepció a differenciált oktatást a tehetséggondozásra és a leszakadás megakadályozására, illetve a sajátos nevelési igényű diákok oktatására szűkíti le, pedig nem csak a nyilvánvaló – vagy nem is olyan nyilvánvaló – szélsőségek kívánnak egyéni sajátosságokra, tanulási utakra figyelő bánásmódot.

 

·      A jutalmazás és fegyelmezés című részbe különösen sok nem törvényszövegbe illő elem került. A tanárok biztonságát fenyegető diákokat nem kerettörvényben kellene ijesztgetni, illetve a pedagógusokat nem itt kellene megnyugtatni. A törvény ne hangulatjavító eszköz legyen!

 

·      Nem világos, hogy a szülőknek milyen intézményes beleszólása lehet az iskola életébe. Csak az állami ellenőrzés keményen szabályozott, a többi elég cseppfolyós, esetleges. Nincs tisztázva a szülők jogorvoslati eljárása.

 

·      Nincs kimondva, mi az elvárás az egyházi iskolákban a NAT-tal és a kötelezően választható kerettantervekkel kapcsolatban.

o   Az előírt hitéleti (nem világnézeti) tevékenység személyiségi jogokat sért: a kicsi gyerekek iskolán kívüli hitéleti tevékenységét a család irányítja, szervezi, ugyanakkor a hitélet gyakorlását az iskola a gyerektől kéri számon.

 

·      Nem szerencsés, hogy az iskolák (ötévenkénti) ellenőrzése minden tantárgyban és területen egyszerre történjék. A szakfelügyelet bevezetése előtt ennek intézményi hátterét jogilag és pénzügyileg törvényben kell kodifikálni.

 

·       A hat- és nyolcosztályos gimnáziumokkal szemben támasztott követelmények egy része (pl. harmadik kötelező, negyedik lehetséges idegen nyelv, két emelt szintű érettségi, kötelező önképzőkörök, kötelező, számszerűsített versenyeztetés) mind pénzügyileg, mind a diákok terhelhetőségét tekintve irreális, és rendkívül károsan hat az iskolák szellemiségére. Ezek a kritériumok sok hat- és nyolcosztályos középiskolát ellehetetlenítenek, a megmaradókat embertelen elit-iskolákká alakítják.

·      Nincsen szó a vitaanyagban az alternatív pedagógiát alkalmazó oktatási intézményekről.

·      Nincsen szó a szakközépiskola nyelvi előkészítő évének lehetőségéről.

 

·      A vezetők kinevezéséről szóló alapszöveg és melléklete nincs teljes szinkronban. Az előbbi még több alternatívát tartalmaz.

 

·      Az osztály- és csoportlétszámok irányelveiről szóló melléklet sok utópisztikus, irreális elemet tartalmaz. (Pl. évfolyamonként nyolc fővel már indítandó alsó tagozat, stb.) Ez a törvény egyik legcsábítóbb része. Csak hihetünk-e neki? Illetve célszerű-e egyáltalán nyolc fős kistelepülési iskola? Miért kell az ingyenes iskolában térítést fizetni a diákigazolványért?.

 

·      Ebben a formájában a tervezet számos (magyarázat, indoklás nélküli) kiskapu kitárására ad lehetőséget (pl. eltérés kerettantervtől, óraszámemelés, „jelképes térítési díj”).

 

 

Budapest, 2010. december 29.

a Magyartanárok Egyesületének Választmánya